A mélytengeri hordószemű hal,az egyik legkülönlegesebb hal amit valaha láttam.
1939-ben fedezték fel, bár nem sikerült épségben a felszínre emelni, mivel a nyomáskülönbség miatt megsérült. 2009-ben mélytengeri kamerák segítségével tudták megfigyelni őket eredeti környezetükben, 600 méteres mélységben, Kalifornia partjainál. A látvány lenyűgözte a kutatókat. A hordószemek egy áttetsző, vízzel teli fej tetején mozogtak. Első ránézésre normálisnak tűnik a hal arca. Ha azonban megtudjuk, hogy amit a szemének vélünk, igazából nem is az, már elcsodálkozhatunk a természet titkain. A szemnek vélt gödrök az orrlukak, a hal szaglószervei, a szemek pedig a palack tetején levő zöld foltok, amiket folyadékkal teli pajzs véd. Különleges elhelyezkedésük miatt felfele is képesek nézni, míg mozgásuk továbbra is vízszintes irányú marad.
Amikor a hordószemű hal vízszintesen lebeg, szeme fölfele néz, hogy megpillantsa a fölötte elúszó halak és medúzák halvány derengését. A zöld pigment feltehetőleg kiszűri a tengerfelszínről esetleg még lejutó zavaró napfényt. Amint észrevesz maga fölött egy zsákmányállatot, a hordószemű hal előrefelé fordítja szemét – ilyenkor gyakorlatilag a fején, illetve a homlokán keresztül néz át -, és fölfelé úszik, hogy elfogja a prédát.
Amikor a hordószemű hal vízszintesen lebeg, szeme fölfele néz, hogy megpillantsa a fölötte elúszó halak és medúzák halvány derengését. A zöld pigment feltehetőleg kiszűri a tengerfelszínről esetleg még lejutó zavaró napfényt. Amint észrevesz maga fölött egy zsákmányállatot, a hordószemű hal előrefelé fordítja szemét – ilyenkor gyakorlatilag a fején, illetve a homlokán keresztül néz át -, és fölfelé úszik, hogy elfogja a prédát.
